A rebarbara bélrenyheség, máj- és epebetegségek gyógyszere.

Oszd meg ismerőseiddel

 

A rebarbara (Rheum) őshazája Ázsia pontosabban Tibet környéke. Kontinensünkön a XVI. század végén jelent meg először Angliában, majd Németországban.

Mint sok más növényt, kezdetben a rebarbarát is füvészkertekben dísznövényként tartották.

Termesztése és európai elterjedése a XVIII. században kezdődött meg.

A rebarbara nem gyümölcs, még akkor sem, ha úgy használjuk fel.
A népi gyógyászat úgy tartja, hogy bélrenyheség, máj- és epebetegségek gyógyszere.
Kis mennyiségben bélnyálkahártya összehúzó, tehát a hasmenést csillapítja.
Nagy mennyiségben viszont kifejezetten hashajtóhatású.

Emellett kiváló vér- és vesetisztító.

Egyesek a rebarbara fogyasztását különösen szívbetegeknek, csecsemőknek, gyerekeknek és szellemi munkát végzőknek ajánlják.

Fontos megemlíteni, hogy fogyasztása fokozott elővigyázatosságot igényel, mert savtöbbletet okoz. Ezért vesekövesek, vesehomokban szenvedők óvakodjanak tőle.

A rebarbara levelét külsőleg borogatásként használták.

Élettani hatásai, összetétele:

Kedvezően befolyásolja az emésztőrendszer működését.
Jótékony hatása a gyökértörzsben található, az antrakinonok és a tanninok közé tartozó vegyületeknek tulajdonítható.

Kis adagban, összehúzó hatása miatt hasmenés ellen, keserű ízénél fogva pedig étvágyjavítóként használható.

Enyhíti az emésztőrendszer nyálkahártyájának gyulladásos folyamatát és a kisebb bélgörcsöket.

Antibakteriális hatása is említésre méltó, melyet pl. a Candida gomba ellen fejt ki.

A kínai rebarbara porát sikeresen alkalmazták vérzéscsillapításra.

Ezt kísérletileg és klinikailag is igazolták:

gyomor- és bélfekélyek, valamint gyomor- és bélvérzések megelőzésében és kezelésében.

Vérzéscsillapító, összehúzó és antibakteriális hatása
miatt a rebarbara gyökértörzséből készített kivonatok jól alkalmazhatók a szájnyálkahártya és a fogíny gyulladásainak, valamint a szájban képződő apró fekélyes foltok ecsetelésére.

Hosszan tartó (hónapok, évek) használatát az antrakinon vegyületek várható káros mellékhatásai miatt kerülni kell.
Ezekkel a hatásokkal „sajnos” csak a kínai vagy török, az indiai és az orvosi rebarbara rendelkezik.
Az Európában termesztett másik két faj is tartalmazza mindezeket a hatóanyagokat, de azok gyökértörzskivonata olyan erős ösztrogén-hatással rendelkezik, hogy orvosi terápiás használatának ez már gátat szab.

Rendszeres fogyasztása hozzátartozhat a rák kialakulásának rizikóját csökkentő táplálkozáshoz.

A rebarbara karotinoid tartalma majd hatszorosa a sárgarépáénak.
A karotinoidok az A-vitamin elővitaminjai, melyeknek, nemcsak mint leendő vitaminoknak, hanem mint antioxidánsoknak is fontos szerepük van.

Segítenek ártalmatlanná tenni a szervezetben keletkező és oda kívülről bejutó rákkeltő kémiai anyagokat.

Kiemelkedően sok pantoténsav (magyarázat a cikk végén), B6-vitamin és karotin van benne.

Rebarbaratorta:

Hozzávalók a tésztához:

2,5 dl finomliszt, 1,5 dl Graham-liszt, 1 dl tejföl, 1 dl méz, 1 evőkanál vaj,1 kávéskanál sütőpor, 1 tojás.

A töltelékhez:

75 dkg rebarbara, 1 kiskanál őrölt fahéj, 1 dl méz.

A tetejére:

1 csomag vaníliás cukor.

A forma kikenéséhez:

1 evőkanál vaj

Elkészítjük a tésztát: összekeverjük a lisztet és a sütőport.
Ezután összedolgozzuk a többi hozzávalóval és hűtőbe rakjuk.
A rebarbarát külső hártyájától megtisztítjuk, ezután kb. 1 cm hosszúságú darabokra vágjuk.
Összekeverjük a fahéjjal, a mézzel, és félretesszük. Kevés margarinnal kikenünk egy lapos tortaformát.
Belesimítjuk a tésztát úgy, hogy egy kis pereme legyen.
Egyenletesen ráhalmozzuk a tölteléket, és 180 fokos sütőben 40-45percig sütjük.
Aki szereti, egy-két evőkanál darált diót is szórhat a tésztára és a rebarbara közé. Amikor a tortánk már csak langyos, a rebarbarát meghintjük vaníliás cukorral.

Jó étvágyat!

Pantoténsav:

A B5-vitamin, más néven pantoténsav az emberi test minden sejtje számára szükséges anyag.
Némely esetben „stresszellenes” vitaminként is emlegetik, mivel a mellékvese hormonok és az esszenciális neuromuszkuláris transzmitterek (kémiai jelek, melyek az agyi funkciókat szabályozzák) termelésében játszik kulcsszerepet.
A B5 a felhasználható zsírok elégetését, és a mellékveséket, valamint az immun-, és idegrendszert is támogatja.

Megosztásokat köszönöm


Oszd meg ismerőseiddel